A magyar őstörténet iránt hihetetlenül nagy az érdeklődés, miközben a média felsőbb utasításra többnyire szándékosan agyonhallgatja ezeket az információkat. Kis és nagy klub, színházterem, eldugott egyházi intézmény mellett ipari bemutatóterem, vagy akár a szabad ég ad otthont egy-egy előadásnak. Az információéhség nagyobb, mint a napi politikához kapcsolódó gyűléseken szokás, ami igazán elgondolkodtató dolog, mert sehol a világon nincs ez így. Az igaz, hogy a világnak nincs is még egy ilyen történelmi múlttal rendelkező országa, ahol a múlt és a jelen ennyire befolyásolja egymást. A legnagyobb jóra és a legnagyobb rosszra egyaránt van történelmi példánk, másoknál jóval többet átéltünk, mégis nagy a káosz. Előadók és különféle nézetek úgy összecsapnak, mint sehol másutt, iskolák, szabad egyetemek és önkéntesek hirdetik az egyetlen igaz utat, miközben az átlagember azt sem tudja, melyiknek miben lehet igaza, mi a nyilvánvaló igazság, mi a valótlanság, és egyáltalán: miért olyan fontos az, hogy népünk elei ezer, két, vagy háromezer évvel korábban itt, vagy ott hogyan éltek, mit tettek és miként gondolkodtak?
Pedig a válasz igen egyszerű, nekünk magyaroknak múltunkban van a jövőnk. Letűnt korszakaink pontos ismerete a legfőbb támaszunk a romokban heverő jelenbéli ország újraépítésére, visszaszerzésére. Más népekhez viszonyítva egyedülálló módon történelmünk a legtöbb erőforrásunk, amit ha birtokolunk, mindenre képessé válunk, ha elveszítjük, mindent elveszítünk.
A Magyar Médiaszolgálat egy olyan csoport, amely eddig a médiakutatás területén mutatott fel eredményeket. Tagjainak többsége média- és társadalomkutató, történész, antropológus, szociológus, pszichológus, egyházi- és szak történész, akik azért vállalták a bedolgozást egy alternatív kutatócsoportba, mert nem bírták elviselni főállású munkahelyükön, az állami intézményeknél, versenypiaci vállalkozásoknál és közfeladatot ellátó cégeknél lévő politikai igazodást, cenzúrát, véleményterrort és manipulációt. Számukra a Magyar Médiaszolgálat a szabad kutatást, tiltott területek feltárását, kényes igazságok kimutatását és megmérését jelenti. A kutatócsoport tízezer oldalakra rúgó elemzéseit időnként a Műsor szolgáltatási Alap, némely közszolgálati televízió, az ORTT és néhány társadalompolitikai intézet rendelte meg, és ugyanazzal a lendülettel legtöbbször azonnal zárolta. Nyilvánosságra csak a legritkább esetben, és akkor is nagyon szűk körben kerülhetett. Mindeközben a csoport egyes tanulmányai egyetemi segédanyaggá, jegyzetté, némely esetben az ország minden médiaszakán kötelező tananyaggá váltak. A Magyar Médiaszolgálat legfőbb érdeme az információelemzés, a szmogból kiszűrhető lényeglátás, melyet új és eddig Magyarországon nem használt módszerekkel, elsősorban a fenomenológia filozófiai elveire alapozott experimentálist a megközelítéssel, szigorúan a tapasztalatot követő tényelemzéssel érték el.
A kutatócsoport tízévi anyaggyűjtés, területfelosztás és előkészület után kapta azt a feladatot, hogy az átlagember számára érthető módon, ismeretterjesztő formában és szándékkal készítsen bevezetőt a magyar őstörténet ismerethez ugyan azokkal a módszerekkel, amelyek a médiakutatás manipuláció-feltárásaiban bizonyítottan sikeresek voltak. Ismeretes, hogy a történelmi források körének meghatározásával lehet leginkább a végeredményt befolyásolni, ezért első lépésként a teljes forrás-felszabadítást, az elérhető információk minél szélesebb körét jelölték ki, nem húzva határt a történelmi, vallási, régészeti, irodalmi, államműködtetési, hadászati, néprajzi, néplélektani és sok más egyéb szakterület között.
A cél az átlagember bevezetése a magyar őstörténetbe, amelyet a hivatalos alap-, közép- és felsőszintű oktatás igen szűk keretek közé szorított, és többnyire néhány óra alatt elintéz. A kutatás első lépése a magyar őstörténet kezdőpontjának meghatározása volt. Vannak ismereteink a középkorról, különösen az államalapítás idejéből, ám ahogy megyünk vissza az időben, a hivatalos intézmények által kiadott munkák egyre szegényesebbé válnak, mintegy a régmúlt bizonytalan ködébe uralva azokat az eseményeket, melyek a Kárpát-medencei hon visszafoglalás előtti korból származnak. A másik oldalról mindeközben az tapasztalható, hogy a forrásoknak, tényeknek, tárgyi kultúrának olyan gazdagsága tárul fel, amelyből megfelelő módszerek esetén naprakészen rekonstruálhatóak az események. Őstörténetünk kezdőpontja Álmos, akinek uralkodása a magyar honvisszafoglalás előkészítését, az egységesülő magyarság többágú származását és születésében a misztikus égi kapcsolatot, a turulmadártól való fogantatást jelenti. Álmossal a hivatalos történelemkutatás nem tud mit kezdeni, mert nincs azoknak a módszereknek a birtokában, amelyek magyarázatul szolgálnának egy ennyire összetett személyiség feltárásához, pedig Álmos a magyar történelem kulcsfigurája, elhallgatott származása pedig magyarázatul szolgál mindarra, ami a kerek-egyházakban, palmettás-életfás tarsolydíszítésekben, a kor legmagasabb szintjén álló magyar fegyverekben és más régészeti leletekben tárgyiasult. A bizonyítékok és kultúrtörténeti források egybevetésén túl a befogadhatóság, az élményszerzés és a magasrendű szórakoztatás, valamint a tapasztalati út, még pontosabban a mások élettapasztalatának minél pontosabb és személyre szóló közvetítése vezette a kutatócsoportot és annak alapítóját, Kubínyi Tamást.
Álmos élete a magyar őstörténet kulcsa, e róla szóló könyv a több ezer kötetes, és ilyen formában egy ember számára befogadhatatlan mennyiségű információ összefoglalója. Olyan bevezetés, amely után minden más munka egy csapásra érthetővé, térben, időben és szándékában elhelyezhetővé válik. Nem csupán a magyar nép megmaradásának alapkérdéseit karizmatikusan felismerő és megoldó személyiség bemutatója ez a könyv, hanem az emberiség magas kultúráját egy pásztornép egyszerűségében hordozó égi közvetítő leírása a régészeti tárgyak, az irodalom és nem utolsó sorban a képzőművészet eszközeivel. Legfőbb bizonyosságunkat, 21. századbeli létezésünket és eljövendő megmaradásunkat egy személyben neki köszönhetjük.
Ha Álmost megértjük, akkor mindent megértünk, ha Álmost követjük, akkor mindent elérünk, ahogy a múltban, úgy a jelenben is.
