Részlet az I. könyvből:
- Az ember - szólt Terl - egy veszélyeztetett faj. A Chamco fivérek szőrös mancsai a lézeres célba lövő játék billentyűzetén pihentek. Char összehúzta szemcsontját sárga szemgolyója felett, s titokzatos tekintettel körülnézett. Még a pincér is, aki éppen a csészét vette el előle, zavartan megdermedt. Terl azzal sem érhetett volna el nagyobb megrökönyödést, ha egy anyaszült meztelen nőstényt varázsol a terem közepére. A Csillagközi Bányatársaság alkalmazottai számára nyitva álló pihenőcsarnok üvegkupolája feketén csillogott a fejük felett. Csupán az üvegtáblákat összefogó fémszerkezet fénylett ezüstösen a Föld egyetlen holdjának fényében, amely éppen félholdnak látszott a késő nyári égbolton. Terl felemelte óriási, borostyánszín szemét a könyvből, melyet hatalmas mancsában tartott, és körülnézett. Hirtelen tudatára ébredt saját megjegyzése hatásának, s ez felvidította. Bárminek örülni tudott, ami kizökkentette abból a szörnyű egyhangúságból, amitől tíz éven keresztül oly sokat szenvedett ebben az Istentől elhagyatott naprendszerben. Ha lehet, még szakavatottabb hangon, Terl megismételte iménti gondolatát: - Az ember egy veszélyeztetett faj.
