Nincs könyv, melyen nyoma ne maradna azon kornak, melyben megírva lett, de e nyom sokkal észrevehetőbb akkor, midőn felolvasások bocsátatnak közre: mert ha nem lehetetlen is az irónak elkülönöznie magát századától és a multat tanulmányoznia a nélkül, hogy a napi eszméket és szenvedélyeket közéje vegyitse, egészen máskép áll a dolog a tanárra nézve; és tőle még ezen közönyösséget se lehet követelni. A ki az emberekhez beszél, annak el kell sajátítania azoknak irányát, ha azt akarja, hogy meghallgassák; kötelessége belerohanni az áramlatba, nem azért, hogy ott a tömeget gyáván kövesse, hanem azért, hogy harczoljon a tévedések ellen és védelmezze az igazságot. Egy tanfolyamban tartott előadásaimat adom át a sajtónak. Ezen előadások oly körülmények közt tartattak, melyek már messze vannak mögöttünk; s ezért, midőn átolvastam müvemet, nagyon gyakran attól féltem, hogy nem egy feledékeny olvasó fog megütközni a hangon, mely benne uralkodik, és a maximák, melyeket védelmezek, meghaladottaknak fognak látszani. Az olvasó tehát meg fogja bocsátani, ha mindenekelőtt elmondom történetét e könyvnek, mely oly szerencsétlen, hogy már is van története és már öreg volt, midőn született.
