Az író a "boldog békebeli" időkbe vezeti vissza az olvasót, a monarchia utolsó békés évébe, hogy a rendhagyó "boldogultak" groteszk bonyodalmainak kibogozása révén, az elnéző iróniával szemlélt és a műfaj szabályainak megfelelően már szinte valószerűtlen, de annál nevettetőbb tulajdonságokkal felruházott figurák tarka galériáját vonultassa föl előtte.
Így aztán akár a boldog boldogultak, akár a titkos tanácsos-kórházigazgató, akár a jótékony örökös-kisasszony, akár a buzgó rendőrfogalmazó vagy a rövidlátó-nagyothalló revízor és az államhatalom többi képviselője, vagy akár Harry, az óriás jelenik meg a színen, a hatás sohasem marad el.
