A kötet szerzője - az 1970-ben megjelent Zenetörténeti írások, az 1973-as Seprődi János-kötet, valamint több száz zenei tárgyú cikk, tanulmány és közlemény után - a romániai magyar zenei élet egyik számottevő fejezetének összefoglalására vállalkozik. A közel két évszázados kolozsvári színházban bemutatott és játszott zenés színpadi művek története ugyanis mind zenei, mind művelődéstörténeti szempontból igen jelentős hozzájárulás hazai magyar zenei életünk megismeréséhez.
Lakatos István a legnehezebb munkát végezte el egy ilyen történeti áttekintéshez: az adatok összegyűjtését és közzétételét. A kolozsvári zenés színpadi alkotások, bemutatók ez alkalommal nem a prózai színház mellékterületeként jelennek meg. hanem önálló egészként, jelezve azt az utat, amelyet ezek a zenés műfajok (opera, operett, balett, népszínmű, zenés játék stb.) az állandó kolozsvári magyar színjátszás megindulásától, 1792-től kezdve az Állami Magyar Opera mint önálló romániai magyar zenei intézmény létrejöttéig, 1948-ig, majd egészen a színház fennállásának 180. évfordulójáig - amely egyben az új opera fennállásának negyedszázados évfordulója is volt - megtettek.
A kötet adatai - a történeti áttekintés és a műsorrend - önmagukért beszélnek. Lakatos István azonban az áttekintés során az alkalmakat felhasználva jelzi a 180 éves fejlődés tendenciáit is, a művészi felfogásban, műsorpolitikában, a karmesterek, énekesek és rendezők munkájának gyakorlatában bekövetkezett változásokat, s ilyenformán számos olyan megállapítást tesz, amelyet - az adatokon túlmenően - az utána jövő zenetörténészek sem hagyhatnak majd figyelmen kívül.
