1989 tavaszán az amsterdami Trockij-hagyatékból előkerült egy hétoldalas, orosz nyelvű Trockij-írás. Önéletrajzi esszének tűnt, esetleg vázlatnak egy terjedelmesebb önéletrajzi munkához. Egyértelműen kiderült belőle, hogy a Sztálin által száműzött politikus már hányattatásainak első állomásán, Alma-Atában fontolóra vette, hogy megírja élete történetét. Akkori szövetségese és barátja, a szintén száműzött Jevgenyij Preobrazsenszkij tanácsára 1928 második felében hozzá is fogott a munkához, ám a lázas politikai tevékenység miatt alig maradt rá ideje. Trockij másik jóbarátjának, az Asztrahanyba száműzött Hrisztian Rakovszkijnak a bostoni Trockij-archívumban fennmaradt levele pedig azt tanúsítja, hogy az Ukrán Népbiztosok Tanácsának egykori nagyhatalmú elnöke szintén elvi jelentőséget tulajdonított e memoár megszületésének. Szavaiból kiviláglik, hogy ő maga is papírra készült vetni mozgalmas ifjúságának emlékeit, s külön tanulmányban akart beszámolni Leninnel való kapcsolatáról.
