A modern Európa egy sajátos jelenségét teszi meg főhőséül Feuchtwanger klasszikus regénye. Josef Süss Oppenheimer a zsidó (e szót elsősorban átvitt jelentésében értve) par excellence megtestesítője. Persze gazdag és befolyásos, de ezenfelül kihívóan okos. Minden döntés az ő jóváhagyásától függ, körötte futnak össze a szálak, és ő ott van mindenütt. Nagy ütőkártyái a nők, akik rajonganak érte, a férfiak pedig kimondva-kimondatlanul irigylik, szívük mélyén gyűlölik és félik. Süss tehát a földre szállt Mammon, de összetett személyiségén, pályafutásán keresztül Feuchtwanger a jellegzetes zsidósorsot és a nagy századot is életközelbe hozza. Azt a tizennyolcadik századot, amely feje tetejére állította a világot, minden erkölcsöt megkérdőjelezett, mohó volt, kéjenc, szélsőséges és mégis pompás és ragyogó. Mindenekelőtt pedig fanatikusan hitt a szabadságban és az emberek közti egyenlőségben, ekkor indult meg a zsidók tömeges asszimilációja is. Süss, az emancipált zsidó tehát a kor változásainak tükre, egyszersmind egy új korszak előképe is, és kissé torz karikatúrája annak az igazságnak, hogy – miként az idősebb generáció képviselője, a kaftános öreg Isaak Landauer véli – egyetlenegy realitás létezik csak ezen a világon: a pénz.
