A Templomos rejtélyek és titkok mélységeiben vizsgálja ennek az enigmatikus rendnek évszázadokon átívelő történelmét, és számos olyan kérdésre keres választ, amit Dan Brown tett fel A Da Vinci-kód című bestsellerében. Vajon hány templomos titkot ismert Leonardo da Vinci, és mi jelent meg mindebből - még ha rejtett formában is - a jegyzetei között és a műalkotásaiban? A templomos lovagok eredete sokkal régebbre nyúlik vissza a XII. századi közel-keleti kalandozásaiknál. ŐK nagyon jól tudták: ősi titkok várják, hogy ismét felfedezzék őket, és új életet leheljenek beléjük. Bonyolult, szövevényes rejtjeleket alkottak - és megfejtették azokat a kódokat, amelyeket még a távoli múltban hoztak létre elődeink. A középkori trubadúrok és vándorénekesek csaknem bizonyosan ismerték ezeket a templomos kódokat. Könnyen lehet, hogy egyik legkedveltebb daluk, a Roland-ének is ilyen titkos üzeneteket hordoz. A skóciai Rosslyn-kápolnában elrejtett egyéb templomos szimbólumok mellett többek között zenei kódok és titkosírások is láthatók. A templomos misztériumok közé tartoznak továbbá Salamon és Sába titkai, valamint az etiópiai hit, miszerint az ő gyermekük hozta a Szent Frigyládát Jeruzsálemből Akszúmba, ahol azt azóta is szigorúan őrzik. A Fekete Madonnák kultusza pedig újabb példája a nagy templomos titkoknak, amelyekre e könyv választ keres.
A keresztény hit hosszú története során számos befolyásos mozgalom és személyiség felemelkedésének lehetett tanúja. Az eljövendő évszázadokban pedig kétségtelenül még több hasonló követi majd őket. Mi csak reménykedve várhatjuk mindezt. Az egyik ilyen, a hit történetének már igen korai szakaszán megjelent mozgalom azonban a legtöbbünk számára csak mérsékelt vonzerővel bír. Bizonyos keresztények akkoriban egyre jobban aggódtak az őket körülvevő világ kegyetlensége és a viselkedési normák egyre csökkenő színvonalának láthatóan önelégült egyházi elfogadása, illetve közönye miatt. Azzal szembesülve, ami az ő szemükben igazi kegyvesztettségnek tűnt, úgy döntöttek, hogy a továbbiakban nem hajlandóak semmiféle részt vállalni mindebből - elhatározták, hogy távol tartják magukat attól a kisszerű, mindennapos létharctól, amit (ha ismerték volna ezt a kifejezést) valószínűleg "patkányok versenyének" neveztek volna. Tudatosan úgy döntöttek, hogy elhatárolják magukat mindettől; hogy remeteként élnek, és szélsőségesen aszketikus életformát vesznek fel. Ennek érdekében sivatagos, elhagyatott területekre költöztek - azt remélve, hogy teljes elkülönültségben élhetnek Istenükkel. Végül azonban sokan mások, akik hozzájuk hasonlóan gondolkoztak, vágyódni kezdtek arra, hogy osztozzanak vadonbéli életükben. Szent Antal (i. sz. 251-356) talán úgy döntött, hogy hosszú életének legnagyobb részét szándékos izolációban tölti, ám az évek során mégis meg kellett osztania a sivatagát mindazokkal, akiket vonzott az, hogy részesüljenek ugyanabban a tapasztalatban. Ezeknek a sivatagi atyáknak (ahogy utóbb elnevezték őket) az életvitele a későbbi években olyan világméretű kolostori mozgalomhoz vezetett, amelyben férfiak és nők egész életre szóló engedelmességet, szegénységet, fegyelmet és szüzességet fogadtak.
