London, 1817 késő ősze
A méltóságos Edward Junius Carsingtonnak, Hargate grófjának öt fia volt, ami éppen hárommal több, mint amennyire szüksége volt. Mivel a gondviselés - némi segítséggel a felesége részéről - korán megáldotta egy életerős örökössel és egy hozzá hasonlóan egészséges tartalék örökössel, Hargate gróf jobban örült volna, ha a maradék három gyerek lánynak születik.
Ez azért volt, mert őlordsága, sok főrendi társával ellentétben, szinte már beteges módon idegenkedett az adósságok felhalmozásától, márpedig mindenki tudja, hogy a fiúk, különösen, ha nemesi sarjak, kegyetlenül sokba kerülnek.
A szerény iskoláztatás, amelyre az úri kisasszonyoknak szüksége van, otthon is megoldható, míg a fiúkat előkelő iskolákba, majd egyetemre kell küldeni.
Ha egy leányra gondosan vigyáznak felnőtté válása során, nem kerül folyton slamasztikába, amelyből az apjának kell kihúznia, hatalmas summákat áldozva fel a cél érdekében. A fiúk már csak így élik világukat, kivéve, ha ketrecbe zárva tartják őket, ami azonban lehetetlen.
