Maderspach Viktor a magyar vadászat történetének „rendíthetetlen fenegyereke", nemcsak medvevadászatok hőse, hanem apróbb vadak szenvedélyes vadásza, aki számtalan hőstettével bizonyította magyarságát és hazájához való hűségét. Az I. világháborúban a fronton karcolt, az erdélyi román betörés idején gerillacsapatot vezetett a Retyezátban. Az államfordulat után Romániában maradt, részt vett egy magyar tiszti összeesküvésben - 1921-ben menekülnie kellett. Magyarországon mérnökként dolgozott, illetve t. 1940-ben részt vett az erdélyi bevonulásban. A sors különös és kegyetlen szeszélye folytán akkor lett egy ostoba baleset áldozata - teherautója felborult, és az itt szerzett sérülésbe halt bele -, amikor felcsillant számára a remény, hogy újra birtokába veheti kényszerűségből elnagyolt vadászterületeit. Birtokai, melyek az erdélyi Kárpátokban terültek el, szinte gyermekkorától alkalmat kínáltak a vadászatra. írásaiban igen olvasmányosan és szenvedélyesen idézi fel egy-egy nyúl, vidra, őz, szarvas, zerge, vaddisznó és nem utolsósorban medve elejtésének kalandját. A látszólagos ellentmondás dacára korának egyik következetes térmészét- és állatvédője volt, vadászszenvedélyét össze tudta egyeztetni az állatok szeretetével. Nagyon jól ismerte őket, s e nem könyvekből, hanem az erdőségekből.
A szabad és vad természet ünnep- és hétköznapjai egyaránt feltárulnak előttünk a szerző gyönyörű az éjszakai erdő nyüzsgő élővilágának élet-halál harcáig. Hatalmas és fenséges az a panoráma, amely elénk tárul imádott „havasai" csodálatos világából, átmelegítve a hivatásos természetbarát vagy vadász szívét ugyanúgy, mint az érintetlen természet szépségei iránt érdeklődő olvasóét
