Új munkájában, amely mintegy ikerkönyve A Nemzeti Színház története a két világháború között című monográfiájának, Magyar Bálint századunk egyik legjelentősebb magyar színházának történetét beszéli el. A Vígszínház 1896. május 1-én nyitotta meg kapuit Jókai Mór A Barangok, avagy a peoniai című szatírájával – ettől a pillanattól követi nyomon Magyar Bálint a színház sikereit és bukásait, ismerteti vezető művészeinek pályáját, jellemzi a legfontosabb előadásokat, a vígszínházi stílus alakulását, egyszersmind feltárja tevékenységének hátterét, a művelődéspolitikai és gazdasági meghatározókat.
Magyar Bálint személyes élmények alapján, emlékiratokra, egykori kritikákra, levelekre építkezve, de igen gazdag kiadatlan anyagokból, a színház szerencsére teljes egészében megmaradt irattárából is merítve írja meg az 1896–1949 közti évek történetét, alapítástól az államosításig. A Vígszínház története a szakembernek elsőrendű fontosságú forrásmunka, az érdeklődő olvasónak pedig betekintést enged abba a műhelybe, amelyben – hogy csak néhány nevet említsek – Jókai Mór és Varsányi Irén, Bródy Sándor és Ditrói Mór, Hegedüs Gyula és Molnár Ferenc, Szomory Dezső és Csortos Gyula, Rajnai Gábor és Szerémy Zoltán, Hunyady Sándor, a Góth házaspár, Gombaszögin Frida, Kabos Gyula, Somlay Artúr, Mezey Mária, Ajtay Andor dolgozott.
