Magyarország húsvéti alkotmányát tartja kezében. Korántsem véletlen, hogy az Országgyűlés éppen 2011 húsvétján fogadta el hazánk új alaptörvényét, amely Magyarország újjászületését jelképezi. Nem pusztán azt üzeni, hogy az átmeneti alkotmánnyal, pártpaktumokkal irányított Magyarország végleg a múlté, és a harmadik évezred minden magyar országát hozta el, hanem azt is, hogy ez a haza nemcsak körülöttünk, de bennünk és felettünk, a magasban is van.
A húsvéti alkotmány ennélfogva nem csupán közös életünk rendjét, hanem annak értelmét is megvédi. Megvédi és mindenki számára biztosítja a keresztény civilizáció alapját képező emberi jogokat, mindenekelőtt a méltóságot. Megvédi a nemzeti vagyont, a magyar földet, az előttünk járt nemzedékek által ránk hagyományozott kulturális örökséget, a magyar nyelvet. És megvédi a jövőnk legfőbb zálogát: az értékteremtő munkát és a munkát végző emberek megbecsülését.
Ha végigtekintünk ezeresztendős történelmünkön, azt láthatjuk, hogy csak akkor emelkedett a nemzet, ha az érdekek helyett az értékek kerülnek előtérbe. Ha a pékek jó kenyeret sütöttek, ha az építészek századokra terveztek, ha a hivatalnokok az embereket szolgálták. Ha az idősebb nemzedékek az utánunk jövőknek az összetartozást, az anyanyelv, a múlt, a jelen és a jövő tiszteletét adták át.
