A szerző New York világvárossá válását mutatja be, a 30-as években.
Szereplői furcsa szerzetek, van, aki most érkezik szerencsét próbálni, van, aki a csőd elől menekül Európából…
John Dos Passos regénye, a Manhattani kalauz a város és lakói közti egyensúly hiányának megtervezett modelljét valósítja meg. A város mindent betöltő jelenléte nem a lakók között, hanem a lakókon belül, kívülük és mellettük van; a narratíva őrült buzgalommal fog neki az aprólékosan kimunkált káosz leírásához, bemutatásához és szemléltetéséhez. A kritikusok általában egyetértenek abban, hogy a Manhattani kalauz a városi élet leírása, a modern ipari élet szimbóluma; egy olyan kísérlet, amelynek célja a város képét [the image of a city] úgy narrativizálni, mint ahogyan a vizuális kép [picture] esetében történik.
A regény 1925-ben jelent meg, jellemzési technikái, a városról alkotott képe és az időkezelés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kritikusok egyértelműen kijelenthessék: a Manhattani kalauz „nem a hagyományos értelemben vett regény”; „Dos Passos a feje tetejére állította a bevett regényformát”.
