Márai kötetben meg nem jelent elbeszéléseinek harmadik, befejező része az író talán legizgalmasabb írásait tartalmazza. Szinte valamennyi a második világháború élményköréhez kapcsolódik, s hű kifejezője az író akkori lelkiállapotának: pusztuló értékek, felbomló kapcsolatok és visszaemlékezés a hajdani, értéket létrehozó, a szellemi életnek valódi egyéniségeket adó időszakára. Egy nap emléke című elbeszélésében azt is megfogalmazza, hogy a hajdan volt szép világ az első világháború kitörésével véget ért: az ember "egy napon megérti, lehajtja fejét, emlékezik, s csodálkozva látja, hogy kortársa volt valaminek, amiről azt hitte, hogy csak véletlen és átmenet.- Most már tudom, hogy ez a nap a végzet volt." A kötet utolsó elbeszélései már a hazájától búcsúzó, emigrációra készülő írót idézik. 1948-ban végleg elhagyja Magyarországot, s a magyar nyelv bölcsője már csak "régi szerető" marad számára...
