„Tudjátok, ültünk a könyvek előtt és hallgattunk. Akkor megértettem, hogy talán nem is volt soha, sehol az a kis, barna kötet, a régies aranybetűkkel, a kötet, melyet oly mohón, csüggedten keresett. Nem is élt soha az író, kinek nevét nem tudta megmondani. S a történetet, a legszebb, legbölcsebb történetet, melyet élete végén szeretett volna elolvasni…, nem is vetették papírra soha. De valamire emlékezett, ami hiányzott az életéből…, mindenből, amit tanult, gondolt, olvasott. Van egy történet, egy mese, melyet mindig újra szeretnénk elolvasni… Nem gondoljátok?” A Mágia c. novelláskötet, amelyet Márai maga válogatott, 1941-ben jelent meg, és azóta most először kerül az olvasó kezébe.
