Márai Sándor műveinek olyan gyűjteményét adjuk közre, amely 1818 és 1922 között keletkezett ismeretlen írásokat tartalmaz. A kötet különös érdeklődésre tarthat számot, hiszen a benne megjelentett írások egy része az 1919-es kommunista rémuralom időszakában látott napvilágot, amikor a fiatal Márai a Vörös Lobogó, amely akkor az ún. irodalmi baloldal markáns fórumának volt tekinthető, és több más egyértelműen kommunista befolyás alatt álló lap munkatársa volt. Márai ekkori írásai arról tanúskodnak, hogy a fiatal újságírót nem hagyták érintetlenül a kommunizmus eszméi. Nincs szó azonban ideológiai megalapozottságú elkötelezettségről, sokkal inkább fiatalságából fakadó érzelmi megnyilvánulásról, későkamaszos lázadásról, amellyel saját gyökereivel száll szembe. Lelkesedik valami pontosan számára sem meghatározható új iránt, melynek árnyoldalait nem látja.
