E művében az író legkedvesebb pályatársának, Krúdy Gyulának állít emléket s vele együtt egy letűnt életformának is. Mintha csak egy Krúdy-regény született volna így, Márai stílusbravúrjának köszönhetően. A megöregedett, filléres gondokkal küzdő Szindbád utolsó napjának alig vannak eseményei. "Egy gőzfürdői látogatás, délelőtti munka a kávéházi asztalnál s csendes borozgatás a London étteremben - írja Sőtér István -, a tokaszalonna s a főtt marhahús felett azonban a prousti teáscsésze varázslata ismétlődik: ízek és emlékezések fölé egy csodálatos, mesés Magyarország látomása épül..."
