Zendülők
A zendülők érettségiző fiatalemberek, akik sajátos módon lázadnak a város, a polgárok, a szüleik életformája ellen. Egyetlen nagy tivornyában akarnak létezni, addig, ameddig csak eltarthat az ilyesmi. Nem tudják, hogy most élik át a Garrenek művének szétesését. A város, a kultúra, de Európa is a halál szélén áll. Nekik, a minden élvezetet egyetlen nap alatt átélni akaró fiúknak csak valahol agyuk mélyén kísért a háború.
Azt tudják, hogy sorkötelesek, az érettségi után irány a front, ahonnan egyikük bátyja már vissza is jött, nemcsak az egyik karja nélkül, hanem minden erkölcsi érzék iránti bizalomban megrendülten. Az apák a fronton harcolnak, vagy már kiszuperáltan hazajöttek onnan eszüket vesztve, anyáik a betegségekbe menekültek, vagy csendesen elhervadtak, a városban csak a durva erőszak meg az alattomos pénzsóvárgás mozgatja az életet. A négy fiatalember rövid idő alatt érik felnőtté, még akkor is, ha a valódi érettségi vizsgán elbuknak. Amadé, a színész és balettmester, Havas, az uzsorás kegyetlen nyereséggel segíti őket a férfivá válásban.
Féltékenyek
A Garren család „aranykorát”, egységes világképét, értékeit és példaképeit az Apa alakja fogta össze a gyermekek számára. A nemzedékregény második kötete egyszerre szimbolikus és valóságos: a Várost elfoglalták az „idegenek”, miközben az Apa haldoklik. Garren Péter és Tamás messze járnak, a Városban a cselekedni tudók egyedül a nők. Ha kell, ápolnak, ha kell, őriznek, ha kell, emlékeznek.
A családfő halála nemcsak egy személy távozását jelenti, vele egy kor, műveltség és légkör is hiányzik majd a világban. A család és a Város megválaszolhatatlanul nagy kérdés elé kerül: mi lesz a világgal, ha az Apa meghal?
Az író először 1937-ben kiadott, lírai elemekkel átszőtt regénye a Márai-életmű egyik csúcsa, melyről nem véletlenül írta a korabeli sajtó: „…mintha csak Thomas Mann szavait hallanók…” Azét a Thomas Mannét, aki egy-két évtizeddel ezelőtt ugyanilyen tévedhetetlen éleslátással látta meg Buddenbrookként a művelt és erkölcseiben emelkedett lübecki nagypolgár napjának leáldozását. Valami elmúlik, a múlása nagyon fáj, de visszafordíthatatlan.
