Marczali Henrik - A reformáció kora

"Régi szokás azt, hogy az emberi elme pontos határok közé akarja szoritani azt, mit tudománya felölel; határokat von ott is, hol az érintkezés, az összeköttetés nagyobb az elválasztásnál. Ebből származott az a törekvés is, hogy azokat a nagy korszakokat, melyek az emberiség történetét alkotják, bizonyos nagy eseményekhez, egyes évszámokhoz szokták fűzni. Pedig világos, hogy az emberiség története egységes, a jelen és jövő gyökerei megvannak a múltban és csak hosszú fejlődés eredménye lehet az, ha a történeti élet régi alapjainak helyébe újak lépnek.
De még így is szembetünő egy nagy különbség a középkort és az újkort létrehozó tényezők között.
A középkort nemcsak intézmények és eszmék választják el az ókortól: az elkülönítésnek a szellemin és erkölcsin kívül van kétségtelen anyagi alapja is: az új népeknek a történelem színterén való megjelenése.
A középkor végét nem idézi elő újabb népvándorlás. Az államok a régiek maradnak, belső szerkezetök sem változik rohamosan. Igaz, hogy a történelem mezeje a felfedezések által kitágul- igazán egyetemes történelemről csak ezután lehet szó, -de az új világ csak sokkal később kezd lényegesen befolyni a réginek sorsára..."