Az áldott emlékű Domokos Mátyás, a népi irodalom kiváló ismerője élete utolsó éveiben egyre-másra arra kényszerült, „lelkiismereti okokból", hogy megvédje Németh László, illetve Illyés Gyula „intellektuális és emberi becsületét" a rágalmazókkal szemben. E két életmű visszhangjának, utóéletének „legingerlőbb, de talán pontosabb úgy mondani, hogy legpimaszabb szólamát azok fújják, főleg a rendszerváltozás óta, a hajdani marxista-leninista elkötelezettség manapság finnyás álliberális zsoldosaiként - nyomatékosítja a Szembesülés című írás -, akik a »Kádár-rendszer hivatalos írójának« a bélyegét sütik" az alkotók emlékére. A kritikus számára a szembenézés, számvetés alkalmául a Németh László Emlékkönyv szolgál ugyan, ám Illyés Gyula munkássága is szolgálhatna. Vagy nem is annyira a művei, mint inkább a magatartása, a viselkedése...
