Különös banda verődött össze a Víziváros romos házai között annak az évnek a nyarán, amikor a második világháború a harctereken már véget ért, de a gyerekek lelkében még javában tartott. 10-12 éves, szeretetvágyó, mindig éhes kölykök csatangolnak a romok között, keresik útjukat, céljukat. Bemutatni már nem nagyon kell őket azoknak az olvasóknak, akik a szerző A foglyot etetni kell című regényét ismerik, mert a történet ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanabban a környezetben folytatódik: de az új olvasók szívébe is belopja majd magát Veréb, Dugó, a két Bocs és a vézna, törékeny, bátor kislány, Ti. S hogy a gyerekek valóban találkoztak-e a nagyfülű krokodillal, ott, abban a romházbeli pincében, vagy csak képzeletük varázsolta oda - erre felelni még akkor is nehéz, ha valaki elolvasta a könyvet. Elég az, hogy a nagyfülű krokodil sok mindent jelentett, végül is a "belső háború" elcsendesülését s az okosabb tettekkel teli hétköznapok örömének felismerését is. Az izgalmas, belső humortól csillogó regény művészi illusztrációit Zsoldos Vera készítette.
