A nemzetek általában védekeznek kultúrájuk kiüresítése, megsemmisítése ellen. Sikeresebben ott, ahol az elnemzetietlenítés ügynökei még nem arattak túl sokat. Védekeznek intézmények, társadalmi egyesületek, egyházak, „egyszerű” emberek. Mindazok, akik számára megnyugvást, biztonságot, erőt és örömöt jelent, hogy birtokosai az emberi kultúra egy sajátosan szép, számukra mással nem pótolható kincsestárának. Sőt vannak olyan országok is, ahol a kultúra és az oktatás hivatalos irányítói is a nemzeti kultúra fennmaradása és gazdagodása feltételeinek megteremtésén munkálkodnak.
Napjainkban kisebb-nagyobb mértékben minden nemzet ki van téve kultúrája kicserélésének, megsemmisítésének. Főként a kis nemzetek, közülük is leginkább azok, amelyeket össze-vissza szabdaltak.
