„Pont éjfélkor történt, nagy-nagy csöndességben. Elindult az égről, alászállt egy halovány csillag a földre. Szállt, meg sem pihent, míg oda nem érkezett egy szegény asszony kunyhója fölé. A kéményen keresztül becsusszant a házikóba, ott nagy fényesség támadt, aztán – mi történt, mi nem – egyszeriben gyermekké változott, de olyan széppé, amilyet még nem látott a világ.” Ez a csillagfiú Halovány Szép Miklós, aki anyja örömére egy éjjel alatt deli legénnyé serdül, és aki anyja bánatára nyomban útnak is indul, hogy megszerezze a csodás hangú varázshegedűt, és azzal vidámságot vessen, örömöt arasson az emberek között. Ezért szegődik el három kerek évre a Hegedűk Mesterének, Furtonfúró apónak a szolgálatába, ahol megtanulja a madarak énekét, az állatok szavát, a patak zúgását. Az élet titkait kitanulva ezért indul a Halál keresésére, gyalogszerrel, sólyomszárnyon. Ezért vállalkozik rá, hogy megmássza az égig érő sziklahegyet, szembeszálljon a roppant erejű kőgörgető óriással, Markapökivel, és szebbnél szebb meséivel, no meg varázshegedűje édes zenéjével megszelídítse a behemótot. Ezért kel át Csalibáb tengerén, ahol a zöld víz mélyéből felsejlő igéző látomások, délibábok csábítják-nyűgözik a gyanútlan halandót. Ezért küzd meg a gonosz Hiribiri varázslóval, aki réges-régen egy nagy hegy alá temette az álmokat, azóta nem álmodnak az emberek se ébren, se alva. Ettől kérgesedett meg a lelkük, ettől olyan sivár az életük. Halovány Szép Miklósra vár a nagy feladat, hogy varázshegedűjével leolvassza-lemuzsikálja az emberek szívéről a kérget, és így együttes erővel kiszabadítsák a rabul ejtett álmokat. És Halovány Szép Miklós minden próbát kiáll, minden akadályt legyőz. Bátorságával, emberségével és csodás muzsikájával kiérdemli a Világhíres Miklós nevet, és elnyeri a szépséges Nevenincs tündér szerelmét.