A vadász tanmesék, mint műfaj, tulajdonképpen idősödő (vagy már öreg?) agyam fegyelmezetlenségének a terméke. Amikor nekikezdtem egy-egy vadásztörténet leírásának, minduntalan elkalandoztak gondolataim hol erre, hol arra. A történettel vagy annak valamelyik részletével kapcsolatban eszembe jutott valami, amit aztán azon nyomban le is írtam. Míg aztán erről egy újabb esemény, vagy valami újabb vonatkozás tolult elő fejemben. Mire aztán észbe kaptam, írásom már messze kalandozott az eredeti tárgytól vagy történettől. Így adódott aztán, hogy néha több lett az ilyen, a megkezdett történettel és így a vadászattal néha csak lazán összefüggő (hol madarász, hol irodalmi vagy történelmi stb.) mellékvágány, mint az eredeti mondanivaló.