Hű, a teremburáját! Csak meg ne tudja a tisztelt tanári kar, hgy egy hamisítatlan, belevaló, átkozott, ebadta komisz kölyök – regényhős is lehet! Márpedig ennek a könyvnek a lapjain ez történik! Hakker Bandi válogatott csibészségeinek igaz történetét tartjátok a kezetekben! És hogy a tanároktól se féljetek, elárulhatjuk: az ő gyermekkoruk legkedvesebb olvasmánya volt az Egy komisz kölök naplója. Ma is jót nevet mindenki, aki csak olvassa, mert a buta ember mindig nevetséges is. E könyv hőse pedig… hm… hogy is mondjam? Kissé buta… Vagy kaján? Az biztos, hogy a szíve, a bátorsága a helyén van, csak az eszét veszti el néha! Az ilyesmi aztán nemcsak mókás, hanem lélegzetelállítóan veszélyes kalandokba is sodorja őkelmét. Nem rajta, hanem a szerencséjén múlik, hogy éppen megússza viselt dolgait. Az még dicséretes, hogy naplót vezet – különben hogyan is olvashatnánk róla! –, de ez már mégiscsak sok, hogy ilyen csapnivalóan tudja a helyesírást. Versenyt kéne hirdetni, ki talál több hibát egy-egy oldalon!
