"A jövő a múltban rejlik, és azé, aki kézben tartja a múltat. Ekkora hatalom eddig soha nem létezett, de most már létezik." Most, a 21. század küszöbén, amikor nem univerzumokról, hanem multiverzumról beszélünk, már valóban létezik. A csúcstechnológia csúcsát jelentő kvantumszámítógéppel bármilyen tömörített információ bárhová továbbítható. A kvantumhab lyukain át akár az emberrel egyenértékű információ is egy másik univerzumba juttatható, s ott húsvér emberként rekonstruálható. Hol is? Például a 14. századi Franciaországban, a Dordogne gyönyörű vidékén, ahol javában dúl a százéves háború. Miért? Azért, mert korunk embere a kvantumtechnológia segítségével a hiteles múltat akarja újrateremteni - és kihasználni. Nem éri be a töredékes romokkal, csonka várfalakkal, hagyományos 20. századi ásatásokkal. Neki az egész kell, s persze a turizmus céljaira kiaknázható, dollármilliárdokat fialó, luxusszállodákkal beépíthető pompás környezet. Kérdés, hogy nekünk kell-e egy gátlástalan lángelme múltat és jövőt összekapcsoló, életveszélyes kalandokra csábító víziója. Kérdés, hogy tömörített információként, elektronárammá alakítva visszavágyunk-e a hiteles múltba. S kérdés, hogy a túra után hogyan térünk vissza a jelenbe, saját univerzumunkba. Kérdés, hogy visszatérünk-e egyáltalán... Michael Crichton múltat, jelent és jövőt átfogó, a lehetséges és a lehetetlen határait kutató, izgalmas kalandokkal, feszültségekkel teli legújabb regénye nem marad adós a ma még elképzelhetetlennek tetsző, s ma már nagyon is elképzelhetőnek látszó válaszokkal.
