A Színházi regény Bulgakov azon művei közé tartozik, amelyek életében nem jelenhettek meg. 1936-ban írta, s a regénybeli Makszudov író színházi kálváriájában jórészt saját hányattatásait ábrázolta: az érzékeny művész és az érzéketlen, vagy méginkább elvtelen, a hatalom kívánságait leső "művészvilág" konfliktusát. Közben bravúros írói technikával, megannyi jól egyénített, élettel teli figurát - köztük Sztanyiszlavszkij paródiáját - megrajzolva Bulgakov elénk varázsolja a húszas évek szovjet színházát. A főhős íróról megtudjuk, hogy műve, a Fekete hó a polgárháborúról szól, s a történetben így nyilván a híres Bulgakov-dráma, a Turbinék végnapjai körüli huzavona szellemes, csípős, s ugyanakkor végtelenül keserű feldolgozását láthatjuk. Makszudov sorsában már az életművet lezáró és megkoronázó nagyregény, A Mester és Margarita témája is felsejlik: a művész hiábavaló küzdelmekbe belefáradva kilép abból a világból, amelynek, úgy látszik, igazi művészetre nincs szüksége.
