Moldoványi Ákos - Boldog lett-e, ki kertre vágyott?

Ismét szép kertekbe hívom az Ovasót: Ez a könyv a "Kertész legyen, ki boldogságra vágyik..." című riportkötet folytatása: most újabb tizenöt művész, tudós és újságíró  vall erről a hobbijáról. Be is mutatják boldogságuk forrását... Ha van kertjük, Önök is tegyék fel maguknak a címben szereplő kérdést! Bizonyos, hogy a legtöbben igennel válaszolnak majd... Moldoványi Ákos

Ami pedig ennek a könyvnek a születését illeti: 1986-ban írtam egy könyvet "Kertész legyen, ki boldogságra vágyik" címmel. Hírneves, jól ismert emberek szólaltak meg a  lapjain, olyanok, akik szabadidejüket, vagy legalábbis annak egy részét kertészkedéssel töltik. Történeteket mondtak el, tanácsokat, recepteket adtak kezdő és már gyakorló hobbikertészeknek. Alavetően a kertről beszélgettünk, de a gondolatok mind messzebbre vezettek: szóba került maga a természet, lehetséges megóvása, vagy éppenséggel a pusztítása miatti felháborodás. Mindvégig hittem annak a könyvnek a sikerében: mi sem mutatta jobban az emberek érdeklődését a téma iránt, mint az, hogy az első kiadás hamar elfogyott - talán mondanom sem kell, hogy a ma szokásosnál sokkal nagyobb példányszámban -, és a következő évben másodszor is megjelentették. Sok olvasómmal találkoztam akkor és azóta is: többségük biztatott, folytassam az interjúfüzést, hadd ismerkedjünk meg újabb és újabb egyéniségekkel, városba szorult huszadik század végi emberekkel, akik a romlatlan, érintetlen természet után sóvárognak. Tavaly ősszel aztán elhatároztam, hogy folytatom. Keresni kezdtem tehát az újabb lehetséges riportalanyokat, és szerencsém volt. Nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg az anyaggyűjtés és a fényképezés hónapjai alatt. Valamennyien szívesen fogadtak: ezúton is köszönöm kedvességüket és azt az őszinteséget, amellyel beavattak nem egyszer féltve őrzött titkaikba is. Csakúgy, mint az előző könyvben, most sem írtam át ezeket az élő beszélgetéseket, így mindegyik tükrözi beszélgetőtársaim stílusát, egyéniségét, fordulatait, szóhasználatát. Ismét szép kertekbe várom tehát az Olvasót, ha nem is olyan szép cirkalmassággal, mint Lippai János tevé: "Te is, kegyes Olvasó, az én igaz színbéli jó igyekezetemet vedd jó néven: és ha kedved tartya, élly véle." Könyvem címlapján megfordítottam a múltkor címnek választott régi kínai mondást, és azt tudakoltam a kertészkedő művészektől: vajon boldog lett-e, ki kertre vágyott? Ha végigolvassák ezeket a beszélgetéseket és tanulmányozzák a kertekről készült fotókat, alighanem maguk is meg tudják majd adni a választ erre a kérdésre. Aztán pedig, kedves kertművelő Olvasóim, forduljanak kicsit magukba, és tegyék fel saját maguknak a címben szereplő kérdést. Meggyőződésem, hogy a legtöbben igennel válaszolnak majd...