Immár háromszáz esztendeje olvassa szerte a világon a közönség Moliére e nagyszerű vígjátékát, gyönyörűségét lelve annak egyetemes érvényű tanításában, a mindig és mindenütt meglevő típusok leleplezésében, s ugyanakkor a darab összefogottságában, lendületében, lebilincselő szerkezetében. Ám két nehézséggel is találkozik: az első az, hogy minden színdarab előadásra van szánva, s igazán csak akkor él, ha a szinész agyának-testének közegén át jut el a nézőhöz. Ezt a nehézséget a képzelet, a szinházi érzék segít áthidalni: "mindössze" arra van szükség, hogy az alakokat "magunk elé képzeljük, s agyunk kis színpadán pillanatról pillanatra kövessük mogzágukat" - írja Illyés Gyula az 1954-ben megjelent két kötetes Moliére-kiadás bevezető tanulmányában. A megoldás itt csak az előadás lehet. A második probléma más jellegű, s bizonyos ismereteket kiván: a saját társadalmában benne élő olvasó könnyen kapcsolatba hozhatja a mű mondanivalóját és szereplőit a maga korával, de élménye csak akkor lesz gazdag és igazán maradandó, ha ismeri legalább egy kissé a múlt társadalmát-irodalmát, a szerző bíráló szándékának konkrét tárgyait, ha a szükséges mértékben tájékozott az író életéről, a mű keletkezési körülményeiről, sőt az sem árt, ha magáról a műfaj fejlődéséről is van elképzelése. E rövid tájékoztatás ebben kíván segítségére lenni az olvasónak....
