Egy finn kisvárosi orvosnő-tanár házaspár meghívására Móricz Virág 1963-ban Orivesibe utazik és ott tölt néhány hónapot. Közben Helsinkibe, Turkuba és más finn városokba is ellátogat. E nyár élményeiről számol be útinaplójában. – „Nem akarom felfedezni Finnországot, nem földrajzkönyvet, közgazdaságtant akarok írni róla – vallja a szerző könyve első lapjain –, csak éppen annyit, amennyit a kicsikét kormányzott véletlen diktál.” Móricz Virágot nem a látványosságok, hanem elsősorban az intimitások érdeklik: női szemmel nézi az országot. A családi élet, a finn otthon, háztartás, lakás, bútorok, gyereknevelés kérdéseire figyel fel elsősorban, s ezeket a problémákat az írónő jó érzékkel, hozzáértéssel vizsgálja. – Behatóan foglalkozik a finnországi építészet, iskolaügy problémáival, leírja egy helsinki könyvkiadóban, néprajzi intézetben, nőszövetségben tett látogatását. Beszámol találkozásairól finn parasztokkal és értelmiségeikkel. A sok apró impresszióból álló mozaikból végül is összetevődik egy rokonszenves, demokratikus érzelmű nép mai életének képe.
