A Szépirodalmi Könyvkiadó új Móricz Zsigmond-sorozatának második kötete az író 1915-1925 között keletkezett elbeszéléseit közli. A nagy regények szomszédságában született novellák egyre súlyosabb, tömörebb és teljesebb művészettel adnak hírt Móricz Zsigmond társadalmi emberi gondjairól: a világháborúról, amelyet kezdeti illúziói után már a maga iszonyatosságában lát és ábrázol, 1918-1919 nagy fordulatáról, ígéretéről, az 1920-as évek paraszti nyomoráról, a városi és falusi urak megcsökött életformájáról. Ekkoriban írta: "Realistának könyveltek el, én magam is erősségemnek érzem azt, hogy életlátásom olyan, mint a magyar nép színe-javáé. A való életet valószerűen adom vissza... Én hosszú pályámon ahhoz edzettem magamat, hogy csupa olyan dolgot írjak le, amit más szégyellt volna meg is érinteni." E korszak nagy novellái - a Zsuzsanna Klagenfurtban, Vidéki hírek, Ég i madár, Szegény emberek, A szerelmes levél, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük - ennek az ars poeticának igazát és érvényét bizonyítják.
