Müller Péter írja regényéről: "Egy ember életéről szól ez a könyv, s mivel rögeszmés ember volt, aki életét egyetlen célnak akarta szentelni, úgy is mondhatnám: egy rögeszme történetéről. Kvasz Andrásnak hívták. (Az idősebbek talán emlékeznek nevére.) Rögeszméje az volt, hogy megteremteni a magyar repülést. Szegényes, vászonszárnyú gépén az elsők között szállt fel az egykori Rákosmezőn, elsőként repülte át az Alföldet, tartott látványos bemutatókat sok város és falu felett. Ismertem az öreget. Gyakran beszélgettem vele. Felkutattam elfeledett sorsának megmaradt dokumentumait, átnéztem leveleit, jegyzeteit; megtanultam magam is gépet vezetni, vitorlázógépet, hogy ismerjem és átéljem a repülés félelmét és gyönyörűségét. Írás közben magam is Kvasz Andrássá váltam: vele láttam az országot, világot, múltat s közelmúltat. Két dologhoz ragaszkodtam: a tényekhez és képzeletem jogához."
