„Mi maradt meg a gyermekkoromból? – teszem föl a nagy kérdést, s a választ bizony alig tudom értelmes szavakba foglalni. Nem is könnyű ez. Mert hiszen erre a kérdésre kerestem a feleletet ebben a könyvben is, amely arról az ártatlannak tűnő nyugtalanságról szól, arról a könnyen bekalandozható zöld ligetről, ahol még minden édes ízű és bódító illatú, de ahol a tündérkert gyümölcsfái már suttyomban érlelni kezdik fanyar terméseiket. Már ebből is látszik, hogy nem lélegzetelállító történetet akartam elmondani, mert őszintén próbáltam szólni a már nem is olyan nagyon őszinte és ártatlan gyerekekről. Hősömet a városból a faluba küldtem vissza, oda, ahol én is éltem valamikor, amikor még úgy éreztem, hogy a föld egy összetörhetetlen színes üveggolyó. Vagy vadalma. Lám, az is milyen csábító, míg bele nem harap az emberfia! Mégis, most azt szeretném, ha megkóstolnátok ezt a Vadalmát.”
