A Tigris és az Euphratész, illetve a Nílus völgyét gyakran a közel-keleti civilizáció ikerbölcsőjének nevezik. Valóban igaz, hogy a görögség és a rómaiak Közel-Kelettől örökölt és sajátjukká alakított kulturális hagyományai ebből a két központból származnak. Egyiptom és Mezopotámia azonban - bár nagyjából egy időben születtek - korántsem egypetéjű ikrek. Egyiptom egyöntetűségével - egy uralkodó, egy folyó, egy nyelv és egy nép - szembeállítva, Mezopotámia a népek és dinasztiák zavarba ejtő egyvelegének adott otthont. Amikor a civilizáció i. e. 3000 körül, a mai Irak déli részén felvirradt, a sumereket találjuk ott megtelepülve. Eredetük ismeretlen, nyelvük ellenállt minden más nyelvvel történő rokonítási kísérletnek, pedig megpróbálkoztak a baszkkal, a magyarral és a kínaival is. Rajtuk kívül délen és az Euphratész mentén feljebb akkádok éltek, akik, úgy sejtjük, valaha nomádok voltak az Arab-sivatagban, mint ma a beduinok, és akárcsak ezek, sémi nyelvet beszéltek. A letelepült lakosság a délnyugati határtérségben egész történelme során kilátástalan harcot vívott az effajta betolakodó törzsekkel: először az akkádokkal, az asszírok és babilóniak őseivel, azután az amurrúkkal, az arámiakkal és végül az arabokkal. Mindegyikük nyelve a sémi nyelvcsaládhoz tartozik, s idővel mindannyian beleolvadtak a letelepedettek közösségébe. Nem ők voltak az egyedüli jövevények: északkeleten minduntalan vad és - ellenfeleik szerint - barbár hegyi népek bukkantak fel. Jóllehet általában megelégedtek függetlenségük megőrzésével, legalább két ízben - a gutik i. e. 2150 körül és a kassúk hajtották a déli területeket. Sumertől közvetlenül keletre Elám ország került el, fővárosa Szúza volt. Ez az ország, habár szomszédai politikai és kulturális tekintetben háttérbe szorították, a 3000 éves együttélés során megőrizte egyéni sajátosságait... Alig másfél évszázaddal ezelőtt a mezopotámiai világról még nem tudtak többet, mint amit görög történetírók homályos tudósítása elmondott, az asszír királyok pedig csupán félelmetes nevek voltak az Ószövetségből. Ma tudjuk, hogy előttünk mintegy 2500 évvel a Tigris és az Euphratész völgye olyan társadalomnak adott otthont, amelynek műveltsége az egész Közel-Kelet tudományos és műszaki központjává és máig fennmaradt üzleti, valamint közigazgatási módszerek szülőhelyévé tette ezt a vidéket. Az íráshoz használt agyagtáblák tartósságának köszönhetően Mezopotámia írnokai nemcsak irodalmi műveket és katonai győzelmekről szóló beszámolókat hagytak ránk, hanem mindennapi életük legapróbb részleteit is. Így a régészeknek páratlan lehetőségük van arra, hogy az ősi nyelvek szakértőivel együtt rekonstruálják annak a társadalomnak a szerkezetét és fejlődését, amely az első írástudó civilizációt megteremtette.
