Azt már mindannyian tudjuk, hogy a sárga és a vörös csillaggal fémjelzett korszakok igencsak vészterhes időket hoztak az emberiségre. Hogy a zöld csillag e tekintetben különbözik-e társaitól, s ha igen, miben, az Nyirő Józsefnek az emigrációban és a nyugati emigránsokról írt, fordulatos regényéből derül majd ki a kedves Olvasó számára…
A regény cselekménye azokban az irodalmilag kevéssé feldolgozott időkben (a múlt század negyvenes éveinek a végén) játszódik, amikor - bár a második világháború viharai már néhány éve elcsitultak - a szövetségesek által a legyőzött Németország területén felállított fogoly- és menekülttáborokban még mindig emberek milliói várják - egyre fogyatkozó reménnyel - sorsuk jobbra fordulását. Első pillantásra talán furcsának tűnik, hogy egy ilyen közegbe vezérfonálként egy szerelmi történetet helyez a szerző. De hamar ráébredhetünk, hogy akkor és ott az általános, de terméketlen kesergéssel szemben az egyetlen jövőbe mutató érzés a szerelem. A szerelem, amely mindig magában hordozza egy új világ premisszáját és perspektíváját.
Nem függetlenül a szerző szándékaitól, a két fiatalnak a családalapításért folytatott küzdelme túlmutat önmagán, s a kátyúba jutott emberi sorson való felülemelkedés szimbólumává nemesedik, így a történet igazi tétje már nem csupán a házasság, hanem a válaszkeresés arra a kérdésre, hogy lehetséges-e a magyarság számára a lehető legmostohább külső körülmények és a belülről jövő összeesküvések dacára az önerőből való újjászületés, a túlélés, a jövő biztosítása.
Olyan kérdések ezek, amelyekről napjainkban sem kell letörölnünk a port…
