A Magyar Szinonimaszótár (SzinSz.) útra bocsátásával nyelvtudományunk évszázados hiányt pótol. Tudvalevő: az első szinonímaszótárt a 18. század első negyedében, 1718-ban adták ki, francia nyelven (Gabriel Girard: La Justesse de la langue francaiose ou les Différentes significations de smots qui passent pour étre synonymes). Azóta különféle nyelveken, mindenekelőtt angol, francia, valamint német nyelven számos szinonímaszótár látott napvilágot. Népszerűségükre jellemző, hogy például Johann August Eberhardnak Synonymiches Handwörterwollen című munkája 1802-től 1910-ig nem kevesebb, mint tizenhét kiadást megért. Nálunk elsőként Finály Henrik vállalkozott a rokon értelmű szavakkal összefüggő fontosabb kérdések tisztázására, 1870-ben (Adalékok a magyar rokonértelmű szók értelmezéséhez). Nem sokkal utána Bélteky Kálmán már a rokon értelmű szavak gyűjtését is szorgalmazta, a Magyar Nyelvőr 1886-i 15. kötetében (402-407. 1.). Bélteky tisztában volt a feladat nagyságával: "az épület fölemelésére - írta - nem egy-két kéz, nem is egypár futó esztendő, hanem sokunknak egyesült tevékenysége s évek lánczolata szükséges" (i. m. 402. 1.). Éppen ezért nem állt elő délibábos tervekkel, ehelyett az javasolta: "Adjunk annyit, a mennyit adhatunk; tisztázzuk, rendezzük azt, a mi jelen eszközeink segítségével rendezhető" (uo.). Ennek jegyében - miként előtte már mások, így például Szarvas Gábor, Thewrewk Emil vagy Bánóczi József is tették - a Magyar Nyelvőr lapjain több szinonim szócsoportot közzétett, s példáját mások is követték (az ide vonatkozó szakirodalmat 1. Szathmári Istvánnak A magyar stilisztika útja című munkájában. 1961.). Ennek ellenére: amikor Z[olnai Gyula] és R[ézler Gyula] a Magyar Nyelvőr 1897. évi 26. kötetében a "magyarázó, történeti, etimologikus és szinoním" szótárnak elképzelt akadémiai nagyszótár (A Magyar Nyelv Nagy Szótára) munkálatainak tervét felvázolta, azt állapította meg, hogy a szinoníma terén "még igen kevés az előmunkálat" (502. 1., vö. R. Hutás Magdolna: Az Akadémiai Nagyszótár történetének vázlata [1898-1952]. Nyelvtudományi Közlemények 75. 451. 1.). S a helyzet később sem változott meg lényegesen. Bár többen taglalták a rokon értelmű szavakat illető különféle kérdéseket, így Puhala Sándor (Rokonértelmű szók. 1904.), Tolnai Vilmos (A rokonértelmű szavakról. Magyar Nyelv 4 [1908.]. 114-121. 1.), Gombocz Zoltán (Jelentéstan. 1926. 43. 1.; Funkcionális nyelvszemlélet. Magyar Nyelv 30 [1934]. 1-7. 1.), Végh József (Adalékok a rokonértelmű szavak keletkezéséhez. 1935.), s a különféle rokon értelmű szócsoportok gyűjtése is folytatódott, a magyar szinonimaszótár továbbra is, mindmáig váratott magára. Szerencsére egy más jellegű mű bizonyos fokig kitöltötte az űrt, s legalább részben pótolta a hiányt. 1907-ben napvilágot látott Póra Ferencnek A magyar rokonértelmű szók és szólások kézikönyve című munkája. Itt 800 fogalomköri csoportba foglalva találjuk a műbe fölvett, de valójában igen gyakran nem rokon értelmű, csupán egy fogalomkörbe vonható harmincezernyi szót, szólást. Ilyenformán ez a maga nemében úttörő munka nem minősíthető szinonimaszótárnak. Mégis, még napjainkban is hasznos segédeszköze a szabatos fogalmazásra törekvő íróknak, fordítóknak, lektoroknak, tanároknak stb. Nem sokkal azután, hogy Póra műve elhagyta a nyomdát, Gárdonyi Géza látott hozzá a szinonim szavak szótára foglalásához. De Magyar Szinonim Szavak, illetőleg Magyar Szókülönböztető Szótár címen tervezett munkája töredék maradt: az 1908. augusztus 16-tól 1910. július 28-ig írt, mintegy 150 lapos füzetecske közelmúltban került haza, Egerbe; 1. Bihari Józsefnek Amerikából került elő augusztus 4-i számában). Balassa László Garmada című munkája (1958.) pedig - bármilyen gazdag szóanyagot ölel fel is a maga nemében - csupán néhány rokon értelmű szócsoportra korlátozódik.
