A sztyeppei lovas birodalmak szellemi öröksége
Második, bővített kiadás
Mind az európai utazók, mind az arab, perzsa krónikások sok fontos részletet örökítettek meg a mongolok mindennapi életéről, tömören összegezték a mongolok hitvilágát is. Sajnos a mongolok szellemi kulturális örökségéről, a mesékről, dalokról és dicsérő énekekről nem közöltek leírást, így ennek a gazdag kultúrának a termékei sokáig ismeretlenek maradtak Európa előtt.
A középkori mongol és a külföldi történeti feljegyzésekben megmaradt ősi törvények, bölcs tanítások, valamint nagykáni rendeletek túlnyomó része ismeretlen a magyar olvasó számára. Szinte csak néhány követjelentés és a középkori mongol krónikákból álló kivonat olvasható magyar nyelven. Ennek az lehet az oka, hogy hosszú ideig elterjedt dogma volt a külföldi és a magyar kutatók körében, hogy a sztyeppei lovas népek, így őseink, majd a mongolok is műveletlen barbárok voltak, nem volt önálló erkölcsi-filozófiai rendszerük.
Szinte általánosan elterjedt nézet volt, hogy az általuk hátrahagyott művekben található művekben található bölcseleti részeket más népektől vették át. Sokan nem is vették lajstromba, hogy milyen gazdag az eurázsiai sztyeppei lovasnépek tudásanyaga, amelyet leginkább a népi emlékezet őrzött meg számunkra.
Jelen könyvemben szeretném bemutatni a belső-ázsiai sztyeppei műveltség néhány fontos megmaradt alkotását, amelyet a mongolok őriztek meg számunkra. Ezek az írásos források jó adalékot szolgáltatnak ahhoz, hogy jobban megismerjük saját múltunkat, és felfedezzük a magyar néphagyományban megőrzött, vélhetően szkíta és hun eredetű szokásokat.
Obrusánszky Borbála
