Tizenöt éve jelent meg a szerző háromkötetes, Környezetgazdálkodás című munkája, amely nem volt könnyen tanítható, tanulható és számon kérhető. Inkább enciklopédia volt a szó eredeti ógörög értelmében. Az ógörög és hegeli eszméket követve a terület teljességének bemutatására és oktatására vállalkozott mint általános környezetgazdálkodási tankönyv.
Minden alaptudást tartalmazott, amit a tíz erőforrás-fogyasztó gazdasági ágazatban bármely környezetgazdálkodó szakember felhasználhatott. A környezettel gazdálkodó, nyersanyagból eladható
árut formázó tudatos emberi kéz teljes tevékenységét sűrítette gondolatmintákba a szubatomi részecskéktől az eszmeáramlásokig. Szükségszerűen, mert anyagmozgató kezünket agyunk eszmeáramai irányítják. Egységes paradigmába foglalta a természet és az eszmeáramokkal vezérelt társadalom anyagcsere-folyamatait, mert a környezetgazdálkodás nem más, mint az anyaggal való gazdálkodás.
A korábbi környezetgazdálkodási tankönyvek termelési technológiákra és eljárásokra koncentráltak.
Legfeljebb a fenntartható növekedés és az ökológiai lábnyom eufemisztikus, mellébeszélő jelszavait ragozták. Bele se mertek fogni a konzumidióta eszméket áramoltató liberális filozófiák és ideológiák elemzésébe, holott az anyagenergiát formázó kezünket, a technológiafejlesztő mérnököket és fogyasztási kultúránkat az eszmealkotók és ideológiaterjesztők mozgatják, formálják és irányítják. A teljességre törekvő vállalkozás sikerét és hasznát végül az enciklopédia funkció biztosította. A nagyon
részletes tartalomjegyzékkel ellátott terjedelmes kötetek több száz hallgató és környezetgazdász
szakember könyvespolcain megtalálhatók. Szükség szerint fellapozhatók.
A most megjelenő, ugyanazt a tartalmat egy kötetbe foglaló enciklopédia is remélhetően sokakat fog vonzani.
