A könyv a 18. századtól a 20. század közepéig mutatja be a Nagykunsági egyházmegye öt települése (Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Túrkeve) lelkészeinek munkásságát. Az egész időszakot átfogó tanulmányok a lelkész és a közössége, az értékteremtés szemszögéből születtek. Ezt jól kiegészítik az Adattárban közzétett esperesi és lelkészi névsorok. A könyv további része elsősorban a 20. századra koncentrál. A történelmi viharokkal teli (világháborúk, válságok, rendszerváltások) időszakban az egyes emberek, közösségek életét a nehézségek, megpróbáltatások jellemezték, amelyben nagy szükség volt a lelki támaszra. Ebben segítettek az egyházközségek lelkipásztorai. Nem vállalkozhattunk mind a 69 lelkész munkásságának teljes körű bemutatására. 10 nagykunsági és 6 Nagykunsághoz kötődő lelkipásztor kiállását, bizonyságtételét tárjuk az olvasó elé. A megélhetést Amerikában kereső magyarok lelki gondozásában szerepet vállaló, egyházközség-szervező, Nagykunsághoz kötődő egyik ároni család és a Trianoni-békeszerződés miatt határainkon kívül került partiumi, bácskai közösségekért kiálló Nagykunsághoz kötődő lelkipásztorok már-már vértanúsággal is járó, hősies magatartásának bemutatása, megismertetése az utókor kötelessége, melyet kutatóink felvállaltak. A hadifogságba került sok ezer magyarnak a túléléshez lelki támaszt nyújtó lelkész-tanító emlékét is felidézzük a könyvben. A Magyarországon történt rendszerváltások a nagykunsági lelkészeket is sokszor szorította bizonyságtételre. Lelkészeink más-más módon (igével, tettel, tollal), de keresték a lehetőséget az útmutatásra. A pályamódosítástól a vértanúságig mindannyian a lelki közösségek fennmaradásáért, a református hitelvek mentén végezték szolgálatukat. Anélkül hogy mind a húsz lelkészről itt most említést tennénk, áldott legyen emlékük.
