"...A homályos, tompított fényben, mely a krémszínű selyemfüggönyökön szüremkedett be, úgy látta, hogy az arc kissé megváltozott.... A merengő, lángoló verőfény a kegyetlenség vonásait mutatta neki a száj körül, olyan világosan, mintha tükörbe nézne, azután, hogy valami szörnyű dolgot követett volna el. Összerezzent és fölkapott az asztalról egy tojásdad tükröt, melyet elefántcsont Cupidók rámáztak - ezt is Lord Henrytől kapta ajándékba -, hirtelen belenézett a tükör sima mélységébe. Piros ajkát nem torzította el ilyen vonás. Mit jelent ez?
...Egyszerre átvillant az, agyán, mit mondott Basil Hallward műtermében azon a napon, mikor arcképe elkészült. Igen világosan emlékezett. Azt az őrült kívánságot közölte, hogy ő maga maradjon fiatal, és a kép vénüljön meg, hogy tulajdon szépségét ne érje semmi szeplő, és festmény arca viselje szenvedélyeinek és bűneinek terhét, hogy az írott képébe égjenek belé a szenvedés és gondolat barázdái, ő pedig őrizze meg gyengéd és kedves virágát annak a fiatalságnak, melyre éppen akkor ocsúdott. Csak nem teljesült a kívánsága? Ilyesmi lehetetlen: Elgondolni is szörnyűségnek látszik. És mégis előtt van a kép, és száján valami kegyetlenség..."
