Mint lengyel ember, idegen voltam Oroszországban, ahol több éven át éltem s ezen az óriási országon az elfogulatlan külföldinek teljes érdektelenségével néztem végig. Ismertem Oroszországot nyugati határaitól egészen a Csendes-Óceánig és a Pamirig, s azt hiszem, hogy értem ennek a nagy, titokzatos ország lakosságának pszichológiáját, ahol a nyugat modern civilizációja és a mongol nomádok ideológiája, az ortodox kereszténység aszketizmusa és a pogányság tarka keveredésben él együtt a mai napig. Az orosz intelligencia, átszellemülve s felemelkedve a legmagasabb idealizmusig, régóta elszakadt a néptől; nem tudta megérteni a nagy tömeget s lenézve őt, nem akarta észrevenni ellenséges és az emberiségre veszedelmes tulajdonságait, amelyek azonban megvoltak. Tolsztoj új eszmét dobott az ország hangyabolyába, amely az ő elméje számára megmagyarázta népének lelkét. Ő a köznépet "isten követői"-nek nevezte s minden tulajdonságukat, a jókat éppúgy, mint a gonoszokat, csak eszköznek tekintette, melyek arra valók, hogy keressék istent s az ő igazságát.
