A mindenséggel mérd magad!
A magyar irodalom gyöngyszemei csillagmítoszi foglalatban
Az ezerötszázas évek derekán alakot ölt az európai tudományosság világképében egy új bolygórendszer. Ebben a Föld már nem mint a Mindenség központja szerepel, csupán mint egy bolygó a sok közül. Eltelik másfél évtized, és... Amit Bornemisza Péter tesz, az nemhogy felér egy Shakespeare-i teljesítménnyel, hanem egész egyszerûen páratlanul zseniális. Rájön arra, hogy ha a Földet bolygósítom, akkor a földi élet elparazitásodik. És mit tesz Isten? A nyílt parazita-uralom éppen akkortájt kezdôdik el, a reneszánsz korszakában és közegében, amikor ô ezt a szerep-megfeleltetést elvégzi. És azóta tart, fokozódó ütemben, máig. Maga a felismerés egyedül a magyar irodalomban fogalmazódik meg, sehol máshol nem találjuk nyomát. Úgy látszik, a magyar irodalom sajátlagos feladata éppen az, hogy olyan dolgokat tudatosítson bennünk, amelyeket máshol, nyelvi-mentalitásbeli korlátozottságok miatt, nem tudhatnak. Bornemisza drámája – a közhittel ellentétben – nem fordítás, Szophoklész mûvét csupán nyersanyagként kezeli. Egyik szereplôje, Parasitus, meg sem jelenik a görög változatban, viszont a Magyar Elektra cselekményének ô a voltaképpeni mozgatója – egyelôre csak a háttérbôl.
