Papp István 1962-ben jelentette meg finn-magyar szótárát. Már a következő évben hozzáfogott a magyar-finn változat anyaggyűjtéséhez. Addig mindössze egyetlen egy magyar-finn zsebszótár látott napvilágot (Gyula Weöres: Unkarilais-suomalainen taskusanakirja, Helsinki, 1934). A hatvanas évek elején ez a mű elfogyott, de már koránál és terjedelménél fogva sem felelhetett meg a mindjobban kiszélesedő finn-magyar kapcsolatok révén megnövekedett igényeknek. Egy korszerű magyar-finn szótár hiányát magyarok és finnek egyaránt érezték. Ennek következménye volt, hogy Papp István javaslatára a magyar-finn szótár elkészítésének támogatását felvették a finn-magyar kulturális munkatervbe. A magyar fél magára vállalta a munkálatok költségeinek fedezését és a szótár megjelentetését, a finn fél pedig lehetővé tette, hogy a szerkesztő minden évben több hónapot töltsön Finnországban, a jyväskyläi nyári egyetemen előadóként és ösztöndíjasként. Papp István az elszelel címszóig szerkesztette a szótárt. Az általa szerkesztett részben hiányzott azonban a címszavak nyelvtani felszerelése, a jelentések elkülönítése, a terjedelem pedig mintegy egyharmaddal bővebb volt a tervezettnél. Így ez a rész is átdolgozásra szorult.
