"Míg Rómában újabb mecseteket építenek, Mekkában minden hitetlennek meg kellene halnia, ha meg merészelne jelenni a városban. Röviden fogalmazva: a muszlimok hűek maradtak ahhoz, amit a hitük szerint Istentől hallott Mohamed, a keresztények pedig ahhoz igazították a Jézustól tanultakat, amit a világ követelt tőlük. Az előbbiek még mindig harcolnak Allah uralmáért,
az utóbbiak láthatóan arra a belátásra jutottak, hogy Krisztus nyilvános uralma már idejétmúlt, fölösleges konfliktusforrás. Az előbbiek nap mint nap meg akarják hódítani a világot Allahért, az
utóbbiak kijelentették, ha Isten arra vágyik, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 1), akkor úgy is történt a gyakorlatban. A muszlimok még mindig azt akarják, hogy az egész világ alárendelje magát Allahnak; a keresztények álláspontja szerint a harc véget ért."
Ehhez hasonlóan nehéz kérdéseket feszeget Paweł Lisicki (újságíró, esszéista és műfordító) a Lengyelországban rendkívül sikeressé vált könyvében.
Lehetnek-e egyenlőek a vallások?
Minden ember testvér-e?
Valóban a béke és a dialógus vallása-e az iszlám?
Mit jelent a vallási relativizmus?
Kifulladt-e a kereszténység?
Az iszlám és a Nyugat konfliktusa
Lehet-e Istent imádni Jézus Krisztus kihagyásával?
Lehetséges-e az igazi keresztény-muszlim kompromisszum?
Kizárja-e az igazi iszlám az erőszakot?
Mennyit adott fel magából önként a kereszténység?
Ismerhette-e Mohamed a Bibliát?
