A negyedik útnak nevezett eszmerendszer (szisztéma) fő gondolata, hogy még csak egy kis részét sem használjuk a rendelkezésünkre álló erőknek és képességeknek.
Keleti metaforával: található bennünk egy hatalmas, gyönyörűen bebútorozott ház, könyvtárral és megannyi szobával, de mi az alagsorban és a konyhában tengődünk, ahonnan nem tudunk kijutni. Ha valaki beszélne nekünk arról, hogy mi található ennek a háznak az emeletén, nem hinnénk neki, kinevetnénk, vagy pedig babonának, tündérmesének, mítosznak neveznénk az egészet.
Hogyan vehetjük mindezt birtokba, hogyan fejleszthetjük ki a rejtett erőinket és képességeinket?
A világ és az ember tanulmányozása
Ez a szisztéma két részre osztható: a világ – bizonyos új alapelvekre alapozott – tanulmányozására, és az ember tanulmányozására. A világ és az ember tanulmányozásához hozzátartozik egyfajta speciális nyelv. Ugyanazokat a szavakat próbáljuk alkalmazni, amelyek a hétköznapi beszélgetéseink során kerülnek elő, csak éppen egy kissé eltérő és pontosabb jelentést kapcsolunk hozzájuk. A világ és a világegyetem tanulmányozása néhány olyan alapvető törvény vizsgálatán alapszik. Az ember tanulmányozása szorosan összefügg az ember fejlődésének ideájával, csak éppen az ember fejlődését a megszokottól kissé eltérően kell értelmeznünk. Az ember fejlődése, ha bekövetkezik, csakis tudás és erőfeszítés eredménye lehet, amíg csak azt tudja, amit hétköznapi úton megismerhet, nincs lehetősége a fejlődésre, és soha nem is volt.
