A tanulmány úttörő jellegű, hiánypótló munka a hazai szakirodalomban. Áttekinti a külföldi és a hazai szupervíziós koncepciók és módszerek sajátosságait, különbözőségeit és hasonlóságait. Egyúttal azonban merész vállalkozás is, hiszen aki a hazai szupervízió jelenlegi helyzetét akarja ismertetni, darázsfészekbe is nyúl. Hazánkban a „professzionális" szupervízori identitás kidolgozása még igencsak gyerekcipőben jár, az identitás definiálása, a szupervízori működés formális, intézményi keretei épp csak körvonalazódóban vannak. Természetes, hogy az identitás bizonytalanságából adódó túlzó és érzékeny reakciók kereszttüzében nehéz a tárgyilagos, tudományos nézőpontot megőrizni. Elmondható, hogy a szerző korrekten, szakmailag pontosan és felkészülten mutatja be azokat a fontos témaköröket (a szupervíziós iskolák és koncepciók, a szupervízió munkaformái, a szupervíziós képzés, a szupervízor személyisége), amelyek sokszor a viták középpontjában állnak. így a mű nem csak merész, hanem hasznos vállalkozás is, hiszen mintegy iránytűként segít eligazodni az eltérő szupervíziós koncepciók és a szupervízió alkalmazási lehetőségei között, nem utolsó sorban pedig elhelyezi a szupervíziót a tanácsadási folyamatok palettáján is. Gyakorlati hasznosságát fokozza a szerző saját szupervíziós tapasztalatainak bemutatása.
