A moldvai magyarok körében szinte minden korszakban adódtak értelmiségi feladatokat vállaló személyek.
Közéjük sorolható a magyar közvélemény és történésztársadalom előtt ismert szabófalvi Mihai Perca, Perka Mihály történész-tanár is, aki 2012-ben, saját indíttatásból összeállította, majd saját költségen kiadta az immáron a magyar érdeklődők által is olvasható könyvet.
A történeti forrásokat szervesen kiegészítő vallomások együtteséből összeállt kötet ebben a formában is újdonságnak számít a csángómagyarokról szóló kiadványok között. A forrásokat bevezető és/vagy kísérő rövid, szerény, ám határozott szerzői kommentárokból Perka nézetei jól kiolvashatók. A könyv és annak szerzője egyértelműen a magyar tudományos álláspontot képviseli, illetve támasztja alá újabb, román történészektől idézett adatokkal, szembehelyezkedve és vitázva az egyébként hosszasan idézett, főként egyházi berkekben keletkezett egyháztörténeti nézetekkel. Ezekben a szerzői értelmezésekben találja meg a magyar olvasó a könyv legfőbb újdonságait, kivált a történeti és társadalomtörténeti kérdések iránt érdeklődők ismerhetnek meg eddig nem ismert jelenségeket, és az azokból kirajzolódó (új) összefüggéseket.
Perka Mihály könyvének egyik legfontosabb értéke az, hogy a román-magyar források puszta egymás mellé helyezésével, a két ország legjelesebb szaktekintélyeinek párhuzamos idézésével arra is rávilágít, hogy a moldvai magyar népcsoport likvidálásában nem "a" románság, nem "a" román tudományosság, hanem a római katolikus egyház, a politikum és az oktatás vállalt szerepet. Nyilvánvalóan nem általános értelemben, hanem a folyamatban konkrétan részt vállaló - általában vezetői és döntési jogkörrel rendelkező - személyek tevékenysége révén.
Perka Mihály könyve minden bizonnyal azoknak a csángómagyaroknak és leszármazottainak lesz a "történeti bibliája", akik körében feltehetően előbb-utóbb megfogalmazódik majd a saját történelmük megismerésének az igénye.
Iancu Laura
