BEVEZETÉS
Hogyan tárgyalnak a kérdésről? Rémséges börtönök… kámzsás barátok, kik elevenen nyúznak szerencsétlen nőket, gyermekeket…, óriási üstök, melyekben emberhús süstörög, lobogó máglyák, melyek körül az inkvizíció hóhérai, mint vérszomjas kannibálok ujjongnak az emberi áldozatok halálhörgésein! Borzalmas autodafék… szerencsétlen zsidók és mórok, kiknek kiüldözése után és az inkvizíció gyűlölt munkája nyomán Spanyolországra a szellemi sötétség éje borult és mindez a római pápa parancsára s a katolikus egyház nevében és szellemében! Így képzelik az inkvizíciót! Erről írnak gondolathíjas riporterek, erről szónokol a népet mentő és elveket plántáló népgyűlési agitátor, erről beszélnek a színházban és moziban, ezt lehet látni panorámákban, hol a népszerűsített tudomány csekély pénzért még ráadásul egy-egy ajándéktárggyal is szolgál a szellemi élvezetért. Szerencsére azonban ez az inkvizíció legnagyobbrészt beteges képzeletnek szülöttje, rémregények tárgya, a vastag tudatlanságnak és vak gyűlöletnek agyarkodása a katolikus egyház ellen. Az az inkvizíció, melyről az igazságos történelmi kritika beszél, melyről elfogulatlan tudósok, protestánsok és katolikusok tudnak, egészen más. Soha, semmiféle történeti kérdésben ennyi és ily bosszantó tudatlansággal, ekkora felületességgel és ennyi rosszakaratú ferdítéssel nem találkozunk. Igen nagy része azoknak, kik az inkvizíciót a katolikus egyház gyalázására ajkukon hordják, vagy pennájuk hegyére veszik, azt sem tudják, mikor, hol szerepelt az inkvizíció. Sokan csak annyit tudnak róla, hogy az inkvizíciót illik felhozni akkor, amikor az ember a »klerikalizmus és ultramontanizmus« ellen akar rugaszkodni. Nagyon időszerűnek látszik, ha ezt a kérdést, melyről még közkézen forgó lexikonok és tankönyvek is olyan tájékozatlansággal és rosszakarattal írnak, melyről sok nagy munka jelent meg, — amelyekhez azonban az érdeklődők legnagyobb része hozzá nem jut, — egészen tárgyilagos megvilágításban tárjuk fel. Mi a katolikus elvi álláspont? Nem védelmezni akarjuk az inkvizíciót és annak esetleges visszaéléseit vagy egyeseknek olykor szertelen túlkapásait; ellenkezőleg fenntartás nélkül előre is elítéljük a kegyetlenségnek minden egyes bebizonyított tényét! De a katolikus egyházat sem akarjuk az inkvizíció címén ellene intézett támadásokkal szemben megvédeni! Védelemre nem szorul. Az egyháznak e téren nincs mitől tartania; annyit előre jelezhetünk, hogy ami gáncsolandó van az egész dologban, az nem írható az egyháznak számlájára. Mint sok más kérdésben, úgy ebben is legjobb védelme a katolikus egyháznak a történet hű előadása. Akit az elfogultság egészen el nem vakít, az levonja a tényekből és azok bírálatából a következtetéseket s az igazság barátai azok alapján inkább hálával fognak tekinteni az egyházra, semhogy követ vessenek reá. Az egyház e téren is a jog, az állami rend s a társadalom igazi érdekeit szolgálta. Természetesen sokan az igazság világos látása mellett is gyalázkodnak; de hát az ostobaság ellen nincs patikaszer. A rosszakaratúakat pedig talán éppen az igazság világos látása teszi dühösekké. Erről már igazán csak ők tehetnek. A következőkben inkább azon elvekről lesz szó, melyek szerint az inkvizíció a maga egészében, s a felhánytorgatott kifogások megítélendők. Az események aprólékos előadásától tartózkodunk, kivéve ott, ahol az intézmények kifejlődését máskülönben megérteni alig lehet. Hogy elfogultsággal ne vádolhassanak, különös gondot fordítunk arra, miszerint az elvi kérdéseknél a legkiválóbb protestáns tudósok véleményét esetről-esetre felemlítsük. A kétféle inkvizíció. Kétféle inkvizíciót ismerünk: egyházi és spanyol inkvizíciót. A kettő működésének idejét, célját, eszközeit és eredményeit tekintve egymástól élesen megkülönböztetendő. Az egyik ー az egyházi ー a 13. században alapíttatott, tulajdonképpeni működése a 13. és 14. századba esik, működésének tere Franciaország déli és Olaszország északi része, célja megtisztítani e vidékeket a forradalmi jellegű eretnekségektől. A másik ー a spanyol inkvizíció ー a 15. század végén állíttatott fel, megteremtője a spanyol államhatalom, főképp Spanyolországban működött, célja volt a hatalmukban féktelen titkos zsidók és mórok uralmának megtörésével a spanyol nemzeti és vallási egység megmentése. Az ellenvetések legnagyobb része a spanyol inkvizícióra vonatkozik annyira, hogy igen sokan az inkvizíció említésekor kizárólag a spanyol inkvizícióra gondolnak. Szóljunk mindkettőről. Minthogy az egyházi inkvizíciót korántsem éri annyi vád, mint a másikat, figyelmünket különösen erre, a spanyol inkvizícióra fordítjuk. Nem hallgatunk el semmit, s mivel a kérdést oly sok oldalról tárgyalták, a lelkiismeretes, pontos idézésre különösen ügyelünk.
