Előszó
"Kőről kőre épül a megálmodott épület, amely megvilágítja a nagy kultúrák jellemzőit, feltárja az emberiség történetének erővonalait. Az újkori Európához közeledve nehezebbé vált az időrendi felosztás, mert a civilizációk mozgásai egymáshoz képest eltolódtak, a vizsgált világ térképén elfoglalt helyüket követve. Meg kellett azonban keresni az alapvető szakadásokat és a lényegi kezdeményeket.
Amikor a klasszikus Európa civilizációját hozzávetőleg 1620 és 1760 között helyezte el, Pierre Chaunu nagyszabású és nehéz vállalkozásba kezdett, az államok egyre erősödő sajátosságai és a téma kiterjedtsége miatt. A nehézség azonban, úgy tűnik, csak növelte lelkesedését, törekvését a sikerre. Egész művét erőteljes lendület hatja át, visszaadva a kutató rokonszenvét kutatási témája iránt. Maga is átéli a leírt mozgásokat, mintegy lemerül bennük, hogy jobban visszaadhassa és megértethesse őket.
A kép, amelyet a klasszikus Európáról ad, nem mindenben felel meg a hagyományos sémáknak, és az uralkodók, politikusok és katonák meghitten ismerős alakja némileg elhomályosul a korszak látóhatárán. Ezt a technika és a tudomány felfedezéseiben rejlő ígéretekbe torkolló korszakot elsődlegesen alapvető struktúráinak realitásaiból ismerjük meg."
