Milyen volt a múlt emberének viszonya a halálhoz? Mit tud a mai ember a halálról? Miért ejt bennünket zavarba ez a téma? Vallomások, mélyinterjúk, jegyzőkönyvek és közvetlen tapasztalatok mit mondanak arról, mit él meg az, akit váratlan súlyos baleset ér, vagy akit eszméletvesztés után sikerül megmenteni? Hogyan készülnek a halálra a súlyos betegek és az öregek? Mit jelent, milyen eredményeket hoz és milyen új szempontokat vet fel az újraélesztés, mik az eutanázia buktatói? Mit élnek meg az orvosok, a nővérek, a hozzátartozók az agónia ideje alatt? Mit tudnak a beteg gyermekek a halálról, és hogyan halnak meg? Hogyan viselkednek a szülők, mit jelent a család egészének a hosszan tartó, gyógyíthatatlan betegség? Milyen feszültséget, konfliktusok lépnek fel, milyenek a patológiás és a normális gyászreakciók? Ezekre a kérdésekre keresi a választ két évtized elméleti és gyakorlati tapasztalataira hagyatkozva az ismert magyar tanatológus, Polcz Alaine, arra serkentvén az olvasót, hogy ha szükséges, vizsgálja felül saját élet- és halálszemléletét, nézzen szembe a tényekkel még akkor is, ha ebben a kultúrában kényelmesebbnek látszik elhárítania őket.
